Sok a szöveg

Sok a szöveg bazdmeg, sok bizony. Bezzeg mikor a kocogó poharak asztalánál ültünk, sosem volt sok! Nem fáradt bele az ember a szavak örök kétarcúságába, nem hitte őket kicsapongónak, amikor azok a felfedezés diadal örömétől gazdag gondolatok flottul találták meg a helyüket a nyelvünkben, ó, hát egy pillanatig sem aggódott az ember mulandóságuk fölött. Azt kérdezed, hogy mit írjunk? Hát amit akarunk bazmeg, amit tényleg minden cselekvésünkben rejtett szándékként tovább csempészünk: önmagunk jeléről írjunk. A keresésről, a kutatott kérdéshez vezető kalandos útról. Mert bazdmeg ez is legenda: ha a sok év törekvésének súlyát, hogy az a fejben bolyongó Hamlet szelleme, az majd hazatérjen a nyelv öröklétébe, hogy kimondhassuk a vélt és a valós közti különbséget és érzeteinek rendszerét a mi formánk szerint, mert szerintem szép is jó is közös is, és most itt van, és szerintem mindenkinek jól jöhet, és mondani kell, mert súlya van és tegyetek hozzá és vigyük együtt. Legenda ez, mert ha a cél szerepének súlyához, ó, arra a belső súlyra gondolok ami rengeteg életen keresztül hozzátapadt miközben vágytál a megvalósulásra, az a rengeteg túlzás ami mégis igaz lesz, a lehetetlenből lévővé alkotás súlyára, na ha ehhez mérem, ennek léptékére nagyítom fel a megvalósításhoz vezető utat tagoló akadályokat és előnyöket, akkor hej, hát az odafigyelés jól helyezett foltjai hősökké válhatnak, és kétely, lustaság vagy hezitálás pedig sárkány démon kazamata.Ezt a kibaszott nagy sztorit érdemes egymásnak mesélnünk. Hogy hej, mikor a bárd dalára mulattunk, hogy mosódott össze mámor és megérzés, vagy ahogyan csak a lovon szelve a pusztát az ember meglátja az első horizontot a saját szeme alatt és szakad rá két világ egy pillanatra teljes súlyával, tehát hogyan csempészi bele magát az én és a van, legyen és lenni tánca a legártatlanabb hétköznapokba, hogy milyen nagy dolgok mutatkoznak milyen aprókban, a beszélő arányok hipertextuális szerepéről, ahogyan végtelen univerzumot nyitnak az értelmezésnek, a megismerésnek, és arra mutatni, hogy mind benne élünk ebben a végtelen rendszerben, és ez is él.